A szociális ivástól az alkoholfüggőségig

Kép forrása: Unsplash

Az azonban már probléma, hogy ha az ember egy olyan tevékenységet, amit normális esetben szociális események során teszünk, önmagában is kezd alkalmazni.

Ebben a cikkben szó lesz arról, hogy miért iszunk, hogyan hat ez a testünkre, hogyan tesztelhető az alkoholizmus, mikortól beszélhetünk függőségről, és milyen lehetőségek vannak a kilábalásra.

Miért iszunk?

Például hogy egészségesek legyünk.

Az alkohol kis mennyiségben, mértékkel fogyasztva akár egészséges is lehet. Ez például jó ok az ivásra: a vörösbor helyén tartja a hemoglobin szintet és a vérnyomást, a sör táplálék és B-vitaminban gazdag, a pálinka fertőtlenít, és így tovább. Bizonyos gyógynövényekből alkoholos tinktúrával lehet kinyerni a bennük található drogot, vagyis azt az anyagot, amely a gyógyhatást okozza. Ezek mérhető, valós, tudományosan bebizonyított eredmények, amelyek mellett nem érdemes elmenni. De persze kevés az ember, aki pusztán a gyógyhatás kedvéért iszik.

Aztán ott van még a kultikus funkció. Iszonyú sok meló van egyetlen pohár italban is, a régiek pedig megbecsülték ezt a rengeteg energiát, amit tartalmaz mondjuk egy pohár bor. Kezdve a szőlő metszésétől a szüretelésen át a préselés, erjesztés, derítés és palackozás folyamatán a bor végső formájába öntésének misztikus folyamatai mindig is ámulatba ejtették az embert. A bor és a vér analógiája a keresztény világ meghatározó dogmáinak az egyik alapja. A viking világban a költészetet egyenesen a sörből eredeztették - igaz, a történet részleteiben nézve már északi mitológiához illően véres és kegyetlen. Dionüszoszról és a bacchánsnőkről már ne is beszéljünk.

Mindez a sok munka és történet, ami a borhoz kapcsolódik, az ünnepeinkben nyer értelmet: ha már ünnep van, adjuk meg a módját, és fogyasszunk abból, ami értékes! És itt már mindegy, hogy karácsony van vagy esküvő, temetés vagy keresztelő, születésnap vagy előléptetés — az ember mindig is szeretett ünnepelni, és megadni a módját. És miért ne adnánk meg a legdrágábbal, amibe a legtöbb munkát fektettünk: alkohollal? Az, hogy az ital milyen típusú, az inkább a vidék éghajlatától függ, Svédországban persze bajos szőlőt termeszteni, de krumpliból még mindig lehet töményet csinálni, vagy mézből sört erjeszteni.

Így érkezünk el oda, hogy a mostani nyugati kultúrában, és a mai Magyarországon különösen a gyermek úgy nő fel, hogy minden ünnepen a felnőttek isznak. Ez olyan felnőtt dolog. Majd ha nagy lesz, ő is kipróbálhatja. Csak éppen azt nem tanítjuk meg nekik (tisztelet a kivételnek), hogy azért hatása is van az alkoholnak, nem is kevés. Ennek aztán ők adják meg az árát. Mi már megadtuk régen, csak épp nem veszünk róla tudomást.

Hogyan hat az alkohol a testünkre?

Az alkohol, legyen szó sörről, borról vagy tömény italokról, az összes többi tudatmódosító szer hatásához hasonlóan sokszor alattomos. Az első pohár az íz újdonságát adja az ínyünknek, valamint a társasághoz való tartozást, az elfogadottságot és elismertséget , valamint ellazulást, vagy bármilyen más pozitív érzést, amelyet hozzá társítunk. A szervezetünkben mindez dopamin formájában kézzelfogható, magyarán: az első pohár sör, bor, feles után jól érezzük magunkat, ellazulunk, megkönnyebbülünk, jókedvünk lesz, nyugodtak és önfeledten boldogok leszünk. Ezt a véralkoholszint növekedése okozza.

Csakhogy ez az érzés sajnos hamar átadja magát valami másnak. Természetes, hogy azt szeretnénk, hogy ezek a jó érzések maradjanak velünk, azonban a testünk igen hamar, fél órán belül elkezdi lebontani a szervezetünkben az alkoholt, mondván, nincs itt semmi keresnivalója, különösen nem a véráramban. A véralkoholszint-csökkenés mellett a testünk azonban a stresszhormont, a kortizolt kezdi el termelni, amely miatt fáradtságot, szomorúságot, vagy egész egyszerűen nagy nyomorúságot érzünk.

Mi lenne hát a megoldás, hogy ne érezzük rosszul magunkat? Még egy pohár, hiszen az első olyan jó érzés volt..

Figyeljük, hogy mindez az érzelmeinkre hat? Ráadásul a folyamatok az esetek nagy részében tudattalanok, vagyis úgy felülünk a hormonok hatásának, mint egy bűvésznek a cirkuszban, úgy nevetünk, úgy sírunk, ahogy ők diktálnak.

A rövid távú alkoholfogyasztás során alapvetően a dopamin és a kortizol ping-pongoznak. Hosszú távon, és ez az ijesztő: akár egyetlen elszaladt görbe este után beléphet a a dinorfin, amely még a kortizolnál is rombolóbb hatású tud lenni, hatására ugyanis középtávon, akár hetekig a szervezetben marad az alkohol, és folyamatos rosszkedvet és másnaposságot okoz. Az elménk megoldási javaslata többnyire ugyanaz, ha nem vagyunk elég figyelmesek: igyál, hiszen emlékszel, milyen jó volt az elején!…

De miért okoz az alkohol függőséget?

Ha gyakran iszunk, akkor a szervezetünk egyre jobban tolerálja az alkoholt. Ez azonban nem olyan örvendetes hír, mint gondolnánk: azt jelenti, hogy ugyanahhoz az állapothoz, amelyre vágyunk, és amely gyakorlatilag az első pohárral véget is ér, egyre többet és többet kell inni. Mintha elveszítené az ízét az élet, és csak a következő pohár tudná visszahozni. Ilyen szempontból mindegy, hogy azért, mert egyszerűen szokássá válik az esti lazítás a doboz sörrel, vagy azért, mert a barátaink és a családunk körében ez számít normálisnak.

Ráadásul furcsa paradoxon, hogy minél többet iszunk, annál szomjasabbak leszünk; ez különösen igaz az alkohol ivására, amely szomjúságot kizárólag alkohollal tervezünk oltani. Ha pedig még jobban bekerülünk az ördögi körbe, egyre jobban beszűkül a tudatállapotunk. Egyre kevésbé érdekel, mi történik a világ többi részén, vagy az életünkben, a kapcsolatainkban: egyre inkább csak az ital, csak a következő pohár érdekes.

Mivel emberek vagyunk, természetes, hogy elkövetünk olykor hibákat, akár komolyabbakat is. Függünk elég sok mindentől így is, úgy is. De felnőtt emberként a mi felelősségünk, hogy a függésünk ne legyen hosszú távon veszélyes saját magunkra és a szeretteinkre.

Hogyan lehet kijönni az ördögi körből?

Nehéz, de nem lehetetlen abbahagyni az ivást. Többféle módszer van, és egyikre sem lehet mondani, hogy csak ez a jó – kinek ez válik be, kinek amaz, függ attól, hogy mennyire mélyen van benne az ember, és persze attól is, hogy milyen az egyénisége, milyen megoldást és segítséget tud elfogadni.

A hagyományos megoldások egyike a háziorvoshoz fordulás. Az Anonim Alkoholisták csoportjának vagy a Minnesota módszernek is vannak csoportjai hazánkban. Ez a módszer közösséget ad, és szigorú szabályok szerint dolgozik.

Léteznek nem betegségtudatos módszerek is, angolul tudóknak online programok és szakirodalom tengere érhető el. Mivel a felépülés egyedül nemigen lehet csinálni, érdemes lehet addiktólógushoz fordulni, aki személyre szabott programot dolgoz ki, és nem kér teljes absztinenciát: hisz abban, hogy mindenki meg tud tanulni mértéktartóan inni.

Válasszunk hát valakit, és kötelezzük el magunkat a gyógyulás mellett – nagyon is megéri.

Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!