Hogyan derítsük ki, hogy alkoholfüggők vagyunk-e?

Kép forrása: Unsplash

Mi a valódi kihívás?

Mindez a teljesítmény azonban majdhogynem könnyűnek mondható ahhoz a feladathoz képest, hogy felismerünk magunkról valamit, ami nem jó, ami nem illik bele az énképünkbe. Ami kudarccal, szégyennel, haraggal és fájdalommal jár. Hogy mondjuk problémám van az alkohollal.

Azt beismerni, hogy valaki alkoholfüggő, majdhogynem csodával határos dolog. Mert az énvédő mechanizmusaink általában jól működnek, és csak azt engedjük be a gondolataink közé, ami már eleve beillik a gondolkodási keretünkbe.

Egy férfi életéhez hozzátartozik, hogy esténként legurít egy-két (három-négy) üveg sört? A hétvégi ivászatok a barátokkal, vagy az esti kocsmázás normális? Hogyha az ember felönt a garatra, akkor kicsit gorombább, de egyébként rendes ember? Milyen hiedelmeink vannak magunkról?

Amikor a környezet sokadszorra mondja, hogy kevesebbet kéne inni, az keveseknek szokott elég lenni. A legtöbb ember ugyanis nem változik, ha csak nem muszáj neki. Nagyon bátor az, aki életválság nélkül is elhatározza, hogy szembenéz a saját démonaival; a legtöbb embernek hatalmas, családot és egzisztenciát szétrobbantó krízis kell ehhez.

A feltűnő tünetek

Lássuk mik az alkoholizmus tünetei.

Ezek nagyon is felismerhetők, csak épp annak nem, akit érint. Olyan ez, mintha egy elefántot kerülgetnénk a nappaliba. A betoppanó vendég rögtön megjegyezné, hogy nini, itt egy elefánt! Akik benne élnek, azok viszont úgy tesznek, mintha nem is lenne ott semmi.

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki ránézzen és elismerje: nem normális az, amit csinálok.

1. naponta való alkoholfogyasztás. Arról a helyről, ahol ez a norma, nehéz belátni, hogy a világ jó részének nem az a normális, hogy minden áldott nap fogyaszt alkoholt.

2. nagy mennyiségű és fokozódó mennyiségű alkoholfogyasztás. Nyilván megvan az embernek a kedvenc itala. Bizonyára meg is tudja indokolni magának, hogy miért segít ez neki ellazulni, felejteni, stresszt levezetni, kikapcsolódni, folyadékot pótolni. A nagy mennyiségű, rendszeres alkoholfogyasztás azonban erős jel, ami objektíven nézve bizony alkoholizmusnak minősül. Vagy mondjuk szebben: alkoholhasználati zavarnak. Tény, hogy van vele dolga az embernek, ha egyszer rendszeresen és nagy mennyiségben előkerül az életében.

3. Az alkohol javára elhanyagolja az ember az egyébként fontos dolgokat: a családját, gyermekeit, akiket szeret, a munkáját, a hobbiját. Ez már erős jele annak, hogy itt tulajdonképpen, mondhat az ember bármit indokul, mégis csak az a pohár irányít, nem pedig a józan ész.

4. Elvonási tünetek és tagadás: sóvárgás és idegesség az alkohol után, és annak tagadása, hogy az alkohol erősebb. “Bármikor le tudom rakni!” És bár tagadni könnyebb, hosszú távon nagyon nem éri meg.

De miért csinálja ezt az ember?

Jó, ha tudjuk, hogy az alkoholizmus jóval inkább betegség, mint erkölcsi gyengeség. A probléma valójában nem az alkoholizmus, hanem az egy tünet: valami olyan érzelmi hiánynak a tünete, amelyet az ember nem kapott meg. Többnyire gyermekkorban kell keresni a gyökerét: traumák, elhanyagolás, magány, félelem, megfelelési kényszer, szeretethiány. Nagyon sokan, bár azt gondolják, ők maguk döntenek, valójában a saját gyermekkori sérüléseik által felállított pályán mozognak.

Sajnos nagyon sok gyermek nő úgy fel, hogy bár fizikailag talán megkap minden szükségeset, az érzelmeit és a lelki igényeit nem veszik figyelembe, akár a saját szülei sem. Amíg a problémára nem látunk rá, addig nehéz bármit is kezdeni magával a félresikerült problémamegoldási módszerrel: az alkoholizmussal. De fordítva is igaz: amíg egy rossz megoldási mód mellékhatásai uralják az életünket, addig nem tudunk mit kezdeni a régi traumákkal sem. Fából vaskarika – mi hát a teendő?

Mit tehetünk, ha felismertük, hogy baj van?

Segít, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Nagyon sokan küszködnek ugyanezzel a problémával, és több lehetőség van, hogy segítséget kapjunk. Segíthet a tudat, hogy lehetséges ebből kijönni, és ki is kell, ha az ember ki akar kerülni abból a negatív életminőségből, amelybe az alkohol rángatta.

Ha valaki eljut odáig, hogy felismeri: problémája van az alkohollal, és valamerre lépni szeretne, az nagyon nagy dolog: le a kalappal előtte! A munka java még hátra van, de itt kezdődik minden: annak elfogadása, hogy baj van, válság van.

Érdemes segítséget kérni akár családtagoktól, akár szakemberektől. Ha akár csak egy lépést is megteszünk, elindultunk a változás útján egy elképzelhetetlenül jobb élet felé.

Kezdetnek jó, ha sokat-sokat tájékozódunk, olvasunk, utánanézünk mind az alkohol hatásainak, mint a módszereknek és szakembereknek, akik tudnak segíteni. Ha pedig megtaláltuk azt az embert vagy módszert, amelyben meg tudunk bízni, akkor nekiláthatunk a munka nagy részének.

A leszokás módszerei

Az alkoholizmustól való megszabadulásnak nincs egyetlen üdvözítő útja, többféle módszerrel is sikerrel járhatunk – vagyis abszolút lehetséges, hogy megszabaduljunk a függőségünktől.

A betegségtudatos megközelítések az absztinenciában és a közösség megtartó erejében látják a megoldást, és van, akinek ez az, ami segíteni tud. Ilyen az Anonim Alkoholisták csoportjai vagy a Minnesota-módszerre épülő csoportok. A zárt közösség, a sorstársak támogató jelenléte, a szakmai segítség mind megtartó erejű lehet ennek a démonnak a lerázásához.

Az is megoldás lehet, hogy magán-addiktológiai ellátáshoz fordulsz. Ezek általában személyre szabottak, és bár költségesebbek, mint az állam által finanszírozott eljárások, ugyanolyan hatékonyak. Jellemzőjük még, hogy az ismerttől alternatív utakon járnak, és az a meggyőződés vezeti a segítőket, hogy az alkoholizmus gyógyítható, és a háttérben húzódó problémák felszámolásával párhuzamosan lehetséges kilábalni az ördögi körből.

Bármilyen módszert választunk is, ha kitartunk és nem hagyjuk abba, akkor előrefelé haladunk: egy tehetetlen, irányíthatatlan életből egy szándékokkal, célokkal és megvalósított vágyakkal teli élet felé.

Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!